A Rituális Rémtettek 90-ben alakult alter rock, vagy (megkockáztatom) post-punk zenekar. 91-ben adták ki a Rituálé című kazettájukat, és sokfelé koncerteztek. 93-ban azonban fel is oszlik a banda, mint aki jól végezte dolgát. Jól végezték dolgukat egyébként. Zollye, basszusgitáros-énekes így emlékszik vissza erre:Írtam inkább helyette az albumról. Ezt a lemezkritikát úgy írtam, hogy hallgattam közben a lemezt. Dalokra bontva kielemezgettem, kicsit talán túlságosan is.
1. Nő vagy
A dal egy számító, pénzéhes nőről szól, kegyetlen jó nyitása az albumnak.
"Nem vagy okos, csak nagyon szép, nő vagy, csak nő, dekoratív jelenség."
Ez az abszolút sláger a lemezen, sokak a CAFB feldolgozása alapján ismerhetik (Urbán László dobos ide igazolt a zenekar feloszlása után). Kellően punkos így eredetiben is, bár überdallamos, fülbemászó, mégis fogós témákkal van teletűzdelve. Még a hímsovinizmust kiáltani akaró amazonok is dúdolgatják titokban, ebben biztos vagyok.
2. Így élek
Ez az egyetlen töltelék szerintem, bevallom, mindig továbbpörgetem. A szöveghez egyáltalán nem tudok hasonulni, ráadásul a zene is teljesen blues-os, totál kilóg a többi közül a hangulata is. Ugorjunk.
3. Csendes város
Na igen, ez máris jobb. Budapestről szól a dal természtesen, a tömegközlekedésről, és a szürke emberekről, és a nagyvárosi életről. Éva és Zollye közösen énekli. A versszakok közötti gitárszóló betűzdelése nagyon feldobja (annak ellenére, hogy nagyon rosszul, és vékonyan szól, ez van, ezt kell szeretni), és a szintetizátor jó is, hogy a háttérben marad.
4. Gomolygás
Az egyik legjobb dal. Kegyetlen depresszíven indul, Éva hangja pedig még rátesz egy lapáttal. A refrén kicsit kirántja az embert, a gitárátvezető és a szóló pedig végképp, de a borongós hangulat végig fennmarad, hűen a nóta mondanivalójához, az üres emberekről, a kallódásról, és visszaemlékezésről. Depi van.
5. Nem érdemes
Rohan az élet, mondd, ki állítja meg?
Egyszer az atomfegyverek.
Ez is egy mestermű. Benne van a lemondás a sok csalódás miatt az igaz szerelemről, benne van egy jó adag keserűség. A gitárszóló és alatta rock and roll-os téma kurva jó, amikor pedig vége a szólónak, a lábdob, és a basszer megy csak egy pár másodpercig, feszültségkeltés gyanánt.
A szám vége felé pedig a refrént kiabáló énekesnő hangja még intenzívebbé tesz az összhatást, mire a zene egyre kezd lassulni, fokozatosan, amíg vége nem lesz a számnak.
6. Kövér nő
Ez az egyetlen vidám hangulatú dal a lemezen. A hőn áhított "drabális hústoronyhoz" írt óda, rockos hangszereléssel, feszes basszusszólammal támogatva. A "Tekerd a kezed a nyakam köré, Húzd a fejem emlőid közé" sorok még mindig elborzasztó mentális képpel képesek megajándékozni a húszmilliomodik hallgatás után is.
7. Nem kérek
Óóóó, hát igen, még egy kedvenc. A szöveg József Attila - Ködből, csöndből című versének átirata. Épp ezért elég kétértelmű is lehet a tartalom annak, aki nem ismeri a művet, akár szerelmi csalódásról is szólhat/szólhatna. A szöveghez mindenki tud hasonulni szerintem, nagyon el van találva, tudott ez az Attila fiú.
Visszafogotabb zeneileg, de az első versszakok után az egyik legjobb gitártéma és gitárszóló hangzik el, amit valaha hallottam. Ez az a szám, amit szeretném, ha feldolgozná mondjuk a Slayer, és 3-szor gyorsabban játszaná el, hatalmasat ütne úgy is.
8. Állandóan
A refrén, és a csordavokál mindig a Beatrice-t juttatja eszembe. Megvannak a pillanatai ennek a dalnak, de túl monoton. Ugorjunk
9. Rendellenes hajlamok
Nem túl jól eltalált szám ez sem, sajnos nincs ínyemre, hogy a szinti itt előtérbe került, szerintem túlságosan is. Szinti-pop, vagy pop-rock némi new-wave-es áthallással, a dob ment azért rajta.
10. Senki sem lát
Lassítsunk a tempón. Kellemesen borongós hangulatú dal, természetesen a szerelemről, illetve az egyedüllétről. Rögtön elsírom magam, komolyan mondom!
"Éjjel, mikor hazamegyek,
Mindig valakire vágyom.
Éjjel, mikor hazamegyek,
Csak egy üres szobát találok
Engem senki sem lát"
A gitárszóló itt is kellően rátesz még egy lapáttal, Éva hangja pedig olyan fátyolos, hogy ezt a hangulatot már jobban nem lehetne fokozni.
11. Negatív eset
Szerelmi csalódás a téma, a kis szinti betét itt nagyon jó, kicsit Stranglers-ös. Mondom kicsit.
A porszívó-gitárszóló is rendben lenne, de valahogy itt nem érzem át. A refrén miatt a dal egésze úgy hat, mintha a dal egy párbeszéd lenne a férfi és a nő között, mintegy letorkolással is felér, amikor azt halljuk, hogy "negatív vagy!"
12. Jajj, milyen kár
Őszintén megmondom, nem tudom, hogy ez a dal irónikus, vagy tényleg komolyan gondolták-e a szerzők, hogy kár, hogy a beat nemzedék messze szállt.
A szinti itt ilyen Első Emelet megszólalású, a riffek pedig engem a Dire Straits-re emlékeztetnek. Emiatt nem is tetszik annyira ez a szám.
13. Nem akarok semmit
Ez egy elég semmitmondó (ha-ha) dal, elmegy kategória.
14. Mindegy már
Na erről van szó! A gitár-nyitás az elején el van találva, szolid szinti kíséret, alatta lüktető reszelés. A felváltott ének a refrénben szintén jól jön ki. A gitár átvezető és a riffek miatt mindig kiráz a hideg, ha hallom.
A szövegről is csak jót tudok mondani, ez is a lemondás témakörét járja körbe. Méltó lezárása ez az albumnak.
Elég király egy lemez ez összességében, szóval ha meguntad a reszelést, és a nyaktörő tempókat, és kicsit nyitottnak érzed magad a fentiek alapján a zenéjükre, tegyél egy próbát. Az utóbbi pár héten nagyon sokat hallgattam, nem tudom megunni.
Zollye-nak a zajlik.hu oldalon található meg Loch Ness Saloon névre keresztelt egyszemélyes projektje, ahova felpakolt pár olyan dalt, amit a Rituális Rémtettek koncerteken már játszott, de rögzítésre nem kerültek. Zeneszerkesztővel készültek, inkább csak érdekességként ajánlom...
Letölteni az albumot pedig ezen a honlapon lehet:
http://rituale.uw.hu/
