Mi van?!

Punk és hardcore, társadalomkritika, személyes írások, elmélkedések, kacifántos gondolatok.

Miről olvashatsz?

adidas generation (1) adult crash (1) ajánló (1) album (1) alternatív rock (1) alter rock (1) another state of mind (1) anthrax (1) antiszociális (1) anti glob (1) arena (1) backporch videos (1) bakelit (2) bakelit lemez (3) bécs (1) beszámoló (6) beszélek álmomban (1) better never (1) bevezető (1) black flag (11) braineaters (1) breakdown (1) brno (1) brutal truth (1) cafb (1) charles manson (1) charlie manson (1) charlie still smirks (1) chi pig (1) choke (1) circle jerks (2) civ (1) common cause (1) crab society (1) crab society north (1) craig ahead (1) crew (1) crossover (1) crust (2) dag nasty (1) damaged (1) damaged goods (1) dan lilker (1) dave markey (1) dealer bt (1) demo (2) dont say a word (1) dózer.hu (1) dvd (1) edge (1) elit osztag (1) én vagyok az a srác (21) érdekes (3) film (2) freedom is lie (1) fyulaba (1) gacys threads (1) getzy (1) godspeed (1) gone (1) greg ginn (1) grow up fuck it up (1) gyalázat (6) hardcore (37) henry rollins (5) hide and seek (1) hold x true (1) holy mans glory (1) iggy pop (1) insted (1) institutionalized (1) intro (1) jack (3) játék (2) jawbreaker (1) john brannon (1) joy division (1) kazetta (2) képmutatás (1) keresőkifejezések (1) koncert (9) koncertfelvétel (1) kőnigh és ciklámen (1) könyv (1) könyv ajánló (1) lemez (2) lemezkritika (1) lépéselőny (1) letöltés (1) los tiki torpedoes (1) marina revue (2) mark ryan (1) mike muir (1) mike ness (1) miniturné (1) minor threat (1) misfits (2) mo2008 (3) motivation (1) mp3 (1) negative approach (2) nick cave (1) nosztalgia (1) nothing (1) nuclear assault (1) nyc mayhem (1) nyhc (1) orange 9mm (1) painted willie (1) pfa (1) post hardcore (4) post punk (3) prága (1) provoked (1) punk (27) ramones (1) reality 86d (1) redd kross (1) red cross (1) rituálé (1) rituális rémtettek (2) s.o.d. (1) sammy siegler (1) samsara (1) search&destroy (1) set to explode (1) slapshot (3) slayer (1) slumlords (1) snfu (3) social distortion (1) sod (1) sst (1) sst records (1) step on it (1) stormtroopers of death (1) straight (1) straight ahead (1) straight edge (4) streetpunk (1) streets of arrabona (1) suicidal tendencies (1) supertouch (1) sxe (5) szerbia (1) szocializálódás (6) szünet (1) tango underground (1) tattoo (3) temerin (1) the damned (1) the minutemen (1) the ruts (1) the shining (1) the snobs (1) thrash (2) tom araya (1) top 5 (1) turning point (2) uk subs (1) unheard call (1) usa (1) vinyl (2) wake the dead (1) why be something that youre not (1) witkin (1) wrecking (1) youth brigade (1) zene (1) zenehallgatás (1)

Friss topikok

  • rudolphe: Éveken keresztül nézegettem ezt az oldalt, hogy jön-e rá valami, nem jött, így elkezdtem hanyagoln... (2011.10.18. 23:22) Rituális Rémtettek - Rituálé avagy: Csendes Budapestre rátelepszik az este
  • Édes Jézus Pápa: Azért nem adja ki GINN MESTER mert tele van a világ gusztustalan szarral. Ebbe a szarba nem szeret... (2009.05.13. 11:24) Reality 86'd
  • Édes Jézus Pápa: Ebbe mi az érdekes? Hogy a csini aranyos ázsiai kis csaj azt tartja hogy bazd meg? (2009.05.06. 09:19) Nincs időm új posztokra
  • Édes Jézus Pápa: Látom fejlődőképes vagy. Én mint márciusi ifjú azt követelem tőled, hogy több Misfits legyen a bl... (2009.03.21. 05:03) Brains for dinner, brains for lunch...
  • Andris edge: Klassz kis történet! minden, demo kazinak meglehet a saját sorija. Amúgy én nem a Gabi vagyok de, ... (2009.01.29. 13:45) Crab Society North

1-2 SNFU!

2009.03.17. 15:31 | Charles Kadlott vagyok, tetovált vagány | Szólj hozzá!

Címkék: punk koncert beszámoló hardcore bécs arena szocializálódás snfu chi pig

 

Vasárnap Bécsben játszott az SNFU. Nagy kedvencem a banda, de senki nem szereti az ismeretségi körömből (= a haverjaim szar arcok). A punk portálon kerestem és találtam útitársakat, az utolsó pillanatra viszont Szatival ketten maradtunk.
Még sosem találkoztunk, csak a képeit ismertem, de azt tudtam róla, hogy nagy SNFU fan. Na ezért király ez a punk rock, összehozott minket ez a kis túra, az eredmény egy felejthetetlen koncertélmény és egy új barátság.
Győrben találkoztunk Szatival a vasútállomáson, és az euroregio vonattal mentünk Bécsbe. Az úton odafelé kibeszéltük az egész magyar punk színteret, tapasztalatokat cseréltünk a szülővárosunk zenei helyzetéről stb. Hamar el is ment az a két óra. Közben azért bámultam ki az ablakon, és folyamatosan fogva tartott az érzés, hogy igen, már Nyugaton vagyunk...
Előre le volt zsírozva Kócossal, hogy aludhatunk nála az EKH-ban, ki is jött elénk az állomásra. Egy megállót mentünk a villamossal, és már ott is voltunk a foglaltházban. Nagyon illusztris épület, tele jobbnál jobb graffitikkel. Akárhol voltam, mindig a falat bámultam, és mindig felfedeztem valami újat, valami vicceset vagy szépet. Kegyetlen jó volt pl. a "never mind the dogs, beware of the squatters" festmény, ami este UV fényben világít.

A foglaltház 3 szintes, elég nagy építmény. Nagyon jól felszerelt, minden van, ami csak kellhet. Kultúrált, de tényleg. A tetőtéren még egy edzőterem is van mindenfélékkel, szobabiciklikkel, box zsákokkal, fekvenyomó pad is van, és most építenek egy falmászót.
Kócos szobája is tök király volt, a kígyóit is megcsodáltam.
Dumáltunk egy csomót, a betervezett városnézést viszont inkább elnapoltuk.
Kóci este ment BP-re tetováltatni, az arena mellől indult a busza, úgyhogy elmentünk vele. Korán értünk oda a helyre, és én végig abban a hitben voltam, hogy a nagyteremben lesz a koncert. Meg is próbáltunk bejutni, de persze zárva volt minden ajtó. Benéztünk a kisterembe, de senki nem volt ott (látszólag) úgyhogy már épp indultunk volna a Gasometerbe csavarogni egyet, mikor is Chi Pig toppant elénk egy szőrmekucsmában, amin két nagy fül volt. Mint elmondta, ő egy Ewok.
Köszöntöttem illedelmesen, kezet fogtunk, bemutatkoztunk. Megkérdezte, hogy az előzenekarból vagyunk-e. Amikor megtudta, hogy Magyarországról jöttünk, nagyon megörült, és megköszönte.
Beinvitált minket a kisterembe, ahol a banda többi tagja múlatta az időt. Bemutatott minket, és elmondta, hogy honnan jöttünk. Shane, a dobos a bal lábát jegelte épp, ugyanis rávert egy kalapáccsal az indulás előtt valami építkezésen melózás közben. Pechjére a repülőn a stewardess rátolta a kocsit pont arra a bokájára, úgyhogy totál feldagadt neki, nem is tudott ráállni, egy partvisnyéllel botorkált mankó gyanánt. Ennek ellenére nem voltak rossz sejtéseim a koncertet illetően, úgyis csak a bal lába...Később bebizonyosodott, hogy tényleg nem volt semmi ok rémeket látni, a Drunk on a bike-kal álltak be, és bizony nagyon feszes volt a banda, az egész totál egyben volt, és a megszólalás sem hagyott maga után kívánnivalót. A keverőpultos faszi még betette az új Guns and Roses lemezt, ott ültünk Chi-vel, és elkezdte fikázni, hogy mekkora szar :)) Beszélgettünk vele egy csomó érdekes dologról. Mesélte, hogy alvászavara van, és napi két órát tud csak aludni. Azt mondtam neki, hogy írhatna erről egy dalt, amire azt felelte, hogy egy csomó dal úgy született meg, hogy megálmodta őket. Vezet egy "álmosnaplót", ami ott van az ágya mellett, és mindig leírja benne, amit álmodott. Egy csomó dalszöveg így született, de álmodott már meg rajzokat, festményeket is így. Azt mondta, nagyon színes dolgokat szokott álmodni, és úgy tudja, hogy sokan csak fekete-fehérben álmodnak. Kikérdeztem még a régi időkről, hogy turnéztak az Insted-del, aztán mesélt pár dolgot a többi orange county bandáról, akikkel még játszottak, Uniform Choice, Doggy Style, stb.
Az előzenekar a seven sioux volt, akik állítólag 20 évvel ezelőtt is játszottak már az SNFU-val. Élőben nem volt rossz, de engem ekkorra már csak az SNFU érdekelt. Közben Chi-t figyeltük, az ember egy legenda. Mindig csinált valami vicceset, odament mindenkihez dumálni, vagy csak cseszegetni. Kipakolt a merch pultos srác is, egy nálam magasabb, testes skinhead gyerek, 93-as Bad Religion turnépólóban, és Minor Threat kapucnisban, feltűrt farmerben és acélbetéstes bakancsban volt. Itthon nem egy szokványos látvány ez az összeállítás, nem értem miért.
Chi odament a pulthoz, és alkoholos filccel ráírta, hogy "Buy, or Chi dies!" Nyilvánvaló volt, hogy van benne egy nagy adag önirónia és igazság is...Volt még egy hasonló elszólása is az este, miszerint neki nincsenek barátai.
Szati és én is vettünk egy egy pólót, és egy felvarrót, mielőtt elfogyott volna. A felvarró már tegnap óta itt figyel a kabátomon. Király.
Végre elkezdődött a koncert. Elég sokan eljöttek, dugig volt a kisterem. Az első sort be is támadtuk. Chi egy szatyornyi maszkott hozott magával. Disznó, csirke, szörnyek, minden volt.
Bele is hasítottak az első számba, azt hiszem a rusty rake volt az. Összeírtam az albumok segítségével, időrendben a játszott számokat, egy hatalmas best of set volt. (Nem ez volt a sorrend)

she's not on the menu
joyride
seein life through the bottom of the bottle
cannibal café (ráadás)
misfortune
gravedigger (ráadás)
loser at life/loser at death
this is the end
devil's voice
where's my legs
black cloud
i forget
time to buy a futon
the great mind ereaser
painful reminder
rusty rake
better place
big thumbs
drunk on a bike
stepstranger
you make me thick
better than Eddie Vedder
don't have the cow
fate
questions questions questions
cockatoo quill
cheap transistor radio
head smashed buffalo jump inn

Mint látható, minden lemezről szemezgettek, sok volt a korai gyöngyszem. Pár szám kimaradt, amit hallani szerettem volna, de tekintettel arra, hogy kb nincs olyan számuk, amit nem hallottam volna szívesen, ez az elég hosszú, több, mint másfél órás set is elégnek kell hogy legyen mindenkinek.
Nem nagyon pihentek a számok között, Chi viszont végig ontotta magából a poénokat. Ismét megköszönte, hogy eljöttünk, és megtapsoltatott minket. Folyamatosan énekeltetette velünk a szövegeket, pacsizott, meg cseszegetett mindenkit. Király volt, jó frontember.
Ken egy SG-n játszott, amin kb a set felénél elszakított egy húrt. Ennek örültem, mert láttam, hogy be van készítve egy gyönyörű Gibson Les Paul is. (ezt később neki is elmondtam). Kurva jól szólt az a gitár, libabőröztem. Nagyon elégedett voltam a koncert végére, a This is the end volt a záró szám. Utána még elnyomtak két közönségkedvencet, és még játszottak volna, de többet már nem tudtak.
Shane-t úgy kellett kisegíteni a dobok mögül, meg letámogatni a színpadról, egyáltalán nem bírt ráállni már a bal lábára. Respekt.
Chi megígérte Szatinak, hogy rajzol majd valamit neki, úgyhogy ottmaradtunk bandázni a zenekarral. Nagyon vicces figurák voltak, végigröhögtük az egész estét. Dennis, a basszeros egyfolytában kínai akcentussal mondogatott mindenféle faszságot, pl. I tell you now, it pork, no meat! és hasonlók. Chi valahogy elkeveredett, és jó sokáig nem is láttuk, senki nem tudta hol lehet. Nem is volt baj, tök jól összehaverkodtunk a többiekkel ezalatt.
Amikor végre előkerült, már záróra volt, ki akartak paterolni minket. Felinvitáltak magukhoz a szobába, ahol alszanak, hogy ott folytatjuk a party-t, és majd ott rajzolhat Chi is. Naná, hogy mentünk!
A "lakásban" 3 db háromemeletes ágy volt, és minden helyiség a wc-től a konyháig tele volt zenekaros graffitikkel. Minden banda, aki ott aludt felírt valamit a falra. Volt mit olvasni. CIV <3 GB, Slumlords, I Rise, Go it alone, stb stb, sorolhatnám még hajnalig, kb mindenki aki az elmúlt 10 évben megfordult errefelé. A legnagyobb poénok Rick Ta Life feliratai voltak. Fenn volt egy pár helyen a neve, valakik meg melléírták, hogy "on a horse" :))
Egy SNFU '09 is fenn volt az egyik ágyon, amit Chi nagyon rossz néven vett, mindenesetre nem derült ki, hogy ki volt a tettes.
A ráadás számok rövidségét firtatva megbeszélték, hogy az Eric's had a bad day-t betanulják holnap úton a következő állomás felé.
Szati mondta jól, olyan volt az egész, mint egy osztálykirándulás. Marhult és persze kapta is az ívet mindenki mindenkitől. Kurva jó hangulat volt. Ilyet csak a saját bandám turnéja alatt éltem át, fura volt tulajdonképpen totál idegenekkel ilyen jól kijönni. Chi komótosan rajzolgatni kezdett, aztán egyszer csak bealudt. Nagyon durva volt, ült ott a székben, kezében a füzet és a toll, horkolt, és nyitott szemmel aludt. Shane felébresztette, befejezte a rajzot, aztán jobbnak láttuk lelépni, mert már 4 óra volt, és mindenki fáradt volt. Elköszöntünk, és elindultunk az éjszakába.
Szati rajza egy füzetben volt, és mielőtt átmásztunk volna az Arena bejáratán (már zárva volt a kapu), akkor vette észre, hogy vannak benne fontos iratok, póló elszámolások, miegyéb, úgyhogy visszafordult és az ablaktörlő alá rakta őket.
Két órába telt, amíg eljutottunk az EKH-ba, de még mindig az élmény hatása alatt voltunk, és csak az estéről tudtunk beszélgetni. Először rossz irányba mentünk, aztán félretájékoztattak minket, de végül sikerült eljutnunk a foglaltházba. Megkönnyítette a dolgunkat mondjuk, hogy már járt az első metró, szóval nem kellett éjszakai busszal szarakodni, és hogy nagyon jó a tömegközlekedése Bécsnek. Természetesen végig blicceltünk. 6-kor már aludtunk is, mint a bunda.
10-kor keltünk, gyors mosakodás, aztán elindultunk. A Billában vettünk nagyon finom zsemlét és snack kolbászt, be is kajáltunk rendesen. A vonat 12.40-kor indult, úgyhogy kényelmesen odaértünk az állomásra. Az úton hazafelé a kimerültségtől, és talán attól, hogy még mindig az élmények hatása alatt voltunk, nem is nagyon beszélgettünk már. Aludtunk egy keveset, aztán Győrben elbúcsúztunk egymástól, Szatira még egy hosszú út várt Szegedig...

Felejthetetlen volt ez a buli, azt hiszem, sokáig nem fogja tudni überelni semmi sem.

Rituális Rémtettek - Rituálé avagy: Csendes Budapestre rátelepszik az este

2009.03.03. 10:31 | Charles Kadlott vagyok, tetovált vagány | 33 komment

Címkék: lemezkritika ajánló letöltés lemez album kazetta rituálé post punk rituális rémtettek alter rock alternatív rock cafb

 

A Rituális Rémtettek 90-ben alakult alter rock, vagy (megkockáztatom) post-punk zenekar. 91-ben adták ki a Rituálé című kazettájukat, és sokfelé koncerteztek. 93-ban azonban fel is oszlik a banda, mint aki jól végezte dolgát. Jól végezték dolgukat egyébként. Zollye, basszusgitáros-énekes így emlékszik vissza erre:
 
„Szerettem az együttest, de az élet szele széjjelszórt minket a világban. Az egyéni boldogulás lehetőségeibe vetett hit az élet egymástól távoli csatornáira terelt mindannyiunkat, mígnem összeegyeztethetetlenné váltak az együttes közös és az egyének egyéni céljai... Csűrtük-csavartuk egy ideig a lehetőségeinket, de később odáig fajultak a dolgok, hogy az összehangolódásra már hajlandóság sem mutatkozott...”
 
Nem túl sok információ található a zenekarról, a kapcsolatot viszont nem akartam felvenni a volt bandatagokkal, annak ellenére, hogy nem lenne egy nagy feladat.
Írtam inkább helyette az albumról. Ezt a lemezkritikát úgy írtam, hogy hallgattam közben a lemezt. Dalokra bontva kielemezgettem, kicsit talán túlságosan is.
 

1. Nő vagy

A dal egy számító, pénzéhes nőről szól, kegyetlen jó nyitása az albumnak.
"Nem vagy okos, csak nagyon szép, nő vagy, csak nő, dekoratív jelenség."
Ez az abszolút sláger a lemezen, sokak a CAFB feldolgozása alapján ismerhetik (Urbán László dobos ide igazolt a zenekar feloszlása után). Kellően punkos így eredetiben is, bár überdallamos, fülbemászó, mégis fogós témákkal van teletűzdelve. Még a hímsovinizmust kiáltani akaró amazonok is dúdolgatják titokban, ebben biztos vagyok.



2. Így élek

Ez az egyetlen töltelék szerintem, bevallom, mindig továbbpörgetem. A szöveghez egyáltalán nem tudok hasonulni, ráadásul a zene is teljesen blues-os, totál kilóg a többi közül a hangulata is. Ugorjunk.

3. Csendes város

Na igen, ez máris jobb. Budapestről szól a dal természtesen, a tömegközlekedésről, és a szürke emberekről, és a nagyvárosi életről. Éva és Zollye közösen énekli. A versszakok közötti gitárszóló betűzdelése nagyon feldobja (annak ellenére, hogy nagyon rosszul, és vékonyan szól, ez van, ezt kell szeretni), és a szintetizátor jó is, hogy a háttérben marad.

4. Gomolygás

Az egyik legjobb dal. Kegyetlen depresszíven indul, Éva hangja pedig még rátesz egy lapáttal. A refrén kicsit kirántja az embert, a gitárátvezető és a szóló pedig végképp, de a borongós hangulat végig fennmarad, hűen a nóta mondanivalójához, az üres emberekről, a kallódásról, és visszaemlékezésről. Depi van.

5. Nem érdemes

Rohan az élet, mondd, ki állítja meg?
Egyszer az atomfegyverek.

Ez is egy mestermű. Benne van a lemondás a sok csalódás miatt az igaz szerelemről, benne van egy jó adag keserűség. A gitárszóló és alatta rock and roll-os téma kurva jó, amikor pedig vége a szólónak, a lábdob, és a basszer megy csak egy pár másodpercig, feszültségkeltés gyanánt. 
A szám vége felé pedig a refrént kiabáló énekesnő hangja még intenzívebbé tesz az összhatást, mire a zene egyre kezd lassulni, fokozatosan, amíg vége nem lesz a számnak.

6. Kövér nő

Ez az egyetlen vidám hangulatú dal a lemezen. A hőn áhított "drabális hústoronyhoz" írt óda, rockos hangszereléssel, feszes basszusszólammal támogatva. A "Tekerd a kezed a nyakam köré, Húzd a fejem emlőid közé" sorok még mindig elborzasztó mentális képpel képesek megajándékozni a húszmilliomodik hallgatás után is.

7. Nem kérek

Óóóó, hát igen, még egy kedvenc. A szöveg József Attila - Ködből, csöndből című versének átirata. Épp ezért elég kétértelmű is lehet a tartalom annak, aki nem ismeri a művet, akár szerelmi csalódásról is szólhat/szólhatna. A szöveghez mindenki tud hasonulni szerintem, nagyon el van találva, tudott ez az Attila fiú.
Visszafogotabb zeneileg, de az első versszakok után az egyik legjobb gitártéma és gitárszóló hangzik el, amit valaha hallottam. Ez az a szám, amit szeretném, ha feldolgozná mondjuk a Slayer, és 3-szor gyorsabban játszaná el, hatalmasat ütne úgy is.

 

8. Állandóan

A refrén, és a csordavokál mindig a Beatrice-t juttatja eszembe. Megvannak a pillanatai ennek a dalnak, de túl monoton. Ugorjunk

9. Rendellenes hajlamok

Nem túl jól eltalált szám ez sem, sajnos nincs ínyemre, hogy a szinti itt előtérbe került, szerintem túlságosan is. Szinti-pop, vagy pop-rock némi new-wave-es áthallással, a dob ment azért rajta.

10. Senki sem lát

Lassítsunk a tempón. Kellemesen borongós hangulatú dal, természetesen a szerelemről, illetve az egyedüllétről. Rögtön elsírom magam, komolyan mondom!

"Éjjel, mikor hazamegyek,
Mindig valakire vágyom.
Éjjel, mikor hazamegyek,
Csak egy üres szobát találok

Engem senki sem lát"

A gitárszóló itt is kellően rátesz még egy lapáttal, Éva hangja pedig olyan fátyolos, hogy ezt a hangulatot már jobban nem lehetne fokozni.

11. Negatív eset

Szerelmi csalódás a téma, a kis szinti betét itt nagyon jó, kicsit Stranglers-ös. Mondom kicsit.
A porszívó-gitárszóló is rendben lenne, de valahogy itt nem érzem át. A refrén miatt a dal egésze úgy hat, mintha a dal egy párbeszéd lenne a férfi és a nő között, mintegy letorkolással is felér, amikor azt halljuk, hogy "negatív vagy!" 

12. Jajj, milyen kár

Őszintén megmondom, nem tudom, hogy ez a dal irónikus, vagy tényleg komolyan gondolták-e a szerzők, hogy kár, hogy a beat nemzedék messze szállt.
A szinti itt ilyen Első Emelet megszólalású, a riffek pedig engem a Dire Straits-re emlékeztetnek. Emiatt nem is tetszik annyira ez a szám.

13. Nem akarok semmit

Ez egy elég semmitmondó (ha-ha) dal, elmegy kategória.

14. Mindegy már

Na erről van szó! A gitár-nyitás az elején el van találva, szolid szinti kíséret, alatta lüktető reszelés. A felváltott ének a refrénben szintén jól jön ki. A gitár átvezető és a riffek miatt mindig kiráz a hideg, ha hallom.
A szövegről is csak jót tudok mondani, ez is a lemondás témakörét járja körbe. Méltó lezárása ez az albumnak.

Elég király egy lemez ez összességében, szóval ha meguntad a reszelést, és a nyaktörő tempókat, és kicsit nyitottnak érzed magad a fentiek alapján a zenéjükre, tegyél egy próbát. Az utóbbi pár héten nagyon sokat hallgattam, nem tudom megunni.

Zollye-nak a zajlik.hu oldalon található meg Loch Ness Saloon névre keresztelt egyszemélyes projektje, ahova felpakolt pár olyan dalt, amit a Rituális Rémtettek koncerteken már játszott, de rögzítésre nem kerültek. Zeneszerkesztővel készültek, inkább csak érdekességként ajánlom...

Letölteni az albumot pedig ezen a honlapon lehet:
http://rituale.uw.hu/

Ha nagy leszek, Henry Rollins leszek!

2009.03.02. 15:23 | Charles Kadlott vagyok, tetovált vagány | Szólj hozzá!

Címkék: punk dvd beszámoló the damned black flag hardcore iggy pop henry rollins nick cave uk subs provoked the ruts

 Tavaly nyáron jelent meg ez a dvd. Rollins bácsi 2007/2008-as spoken word turnéjának melbourne-i állomásán rögzítették az anyagot, sok kamerával, rendkívül igényesen.
Több, mint 3 órát foglal magába. Igen. 3 órán keresztül pofázik, de  megnyugtatok mindenkit, egy perce sem unalmas.

Aktuálpolitikával, és kommentárral kezdődik a műsor, és bár nem vagyok képben az ausztrál politikai helyzettel, még így is szórakoztató volt ez a rész is. Szerencsére azért nem ez volt a gerince az előadásnak.
Többek között gyerekkori élményeiről, mindennapjairól, szíriai, pakisztáni kalandjairól, és egyéb szemfelnyitó/vicces élményeiről mesél a tőle már megszokott lehengerlő stílusban.
Rendkívül kimerítően beszél a Ruts újjáalakulásról, amire a zenekar tagjai őt kérték fel, hogy a heroin túladagolásban anno elhunyt eredeti énekes helyett szálljon be egy buli kedvéért. (a koncert a halálos beteg, 3 hónappal a buli után elhunyt gitáros orvosi számláit hivatott fedezni)
Persze Henry közben csapong ide-oda, szó esik a bikaviadalokról, a melegek jogairól, lóval baszásról, Iggy Pop-ról, Nick Cave-ről, a Ramones-ról, a Damned-ről, a UK Subsról, a lemezgyűjtésről, több helyen is önirónikusan ecseteli, hogy ezekre az emberekre mennyire felnéz, kisebb anekdóták hangzanak el még millió más témában. Jello Biafrát pedig nagyon jól utánozza a Mester, jópárszor felröhögtem a dvd nézése közben, ez volt az egyik eset.
Aki keni az angolt, annak ajánlom igazán, mert felirat nincs hozzá. 3 óra tömény szórakozás, komoly témákkal, de vicces, érdekes és szórakoztató dolgokkal egyaránt, jó vegyesen.

Az ára egyébként $10 itt: http://henryrollins.com/

Temerini túra címszavakban

2009.02.22. 23:02 | Charles Kadlott vagyok, tetovált vagány | Szólj hozzá!

Címkék: punk koncert beszámoló hardcore szerbia jack gyalázat szocializálódás temerin

Szerbiában játszottunk tegnap. A történtek alább.

Idegeskedés az időzítés miatt az utolsó pillanatban is. Korai indulás. A vonaton régóta esedékes közös dumálgatások, sok ökörködés. Leviéknél király kínai kaja. Szerb határőr keménykedése. Csabi trabantján sedative bang matrica. Kavargás Temerinben, vagány kiskutya. Bandázás a szervező lakásán. Vegan "zsíroskenyér" csalamádéval. Mindenki engem basztat. Helyre érkezés, 3 óra várakozás a koncertünk kezdete előtt. A hét kecskegida mesefilm, szerb felirattal. Kurva nagy, könnyfakasztó füst, ablak, szellőzőrendszer nincs. 3 szerb bandából 2 szar. Rengeteg tökölés. Sokan vártak már minket, jó csevelyek, lelkes emberek. Forró gyümölcstea. Végre játszottunk, megőrülés. Sport szelet, negro, döglés. Jack szétbassza a helyet. A vajdasági lányok csábítóak! Az univerzum rendje kezd helyreállni. 3 körül hazaindulás, az úton Bruce Springsteen koncert dvd-t nézek egyedül, mert mindenki más alszik, közben másodfokú fagyási sérüléseket szerzünk. Reggel fél 6-ra megérkezés Kiskunhalasra. 6-kor Akadémia sörözőben melegszendvics, tea. Hulla fáradtság. Rikító mellényű férfi Jó Estéttel köszön. Vonat, 7:24-kor, egyből elalszik mindenki. A végén még egy light-os baromkodás. "6-os, lófaszt, 9-es" lottóhúzás, fából van, és mesztelen. Egy gyönyörű lány Ferencvárosnál leszáll. Hazaérkezés, háromnegyed ötig alvás. Már a márciusi szlovák-cseh kirándulást várom a Jack-kel.

We're not the first, i hope we're not the last ...

2009.02.15. 18:57 | Charles Kadlott vagyok, tetovált vagány | Szólj hozzá!

Címkék: könyv punk hardcore könyv ajánló adult crash

...'cause i know we're all heading for that adult crash.

Először is, aki nem tudja, ez a szöveg honnan van, az most kiikszelheti a jobb felső sarkot.
Dave Brown egy kétgyermekes családapa, aki összegyűjtötte 20 év alatt készített fotóinak legjavát (többnyire a washingtoni Safari klubból), és rövid szösszenetekkel megspékelve kiadta könyv formájában.
  

 

Előre bocsátja, hogy ő nem fényképész szakmáját tekintve, de azért nem kell csalódni, van jópár király foró, amiket még sosem láthattunk a bandákról, pl. turning point, judge, token entry, killing time.

Ami kicsit zavar, az az, hogy nincsenek dátumok a képekhez, szóval csak totózni lehet, hogy kb mikor is készülhettek.

A rövid anekdótákat a teljesség igénye nélkül olyan legendás arcok szolgáltatják, mint JJ, Wally, Paul Bearer, Eric Ozenne, Talyor Steele, Mark Ryan, Jeff Perlin többnyire érdekesek, de néhány embernél teljes ego-tripbe hajlik a dolog.


Érdemes beszerezni a könyvet, egy 7" is jár hozzá, amin Down To Nothing, Kill your idols Slumlords és Cloak/Dagger dalok vannak.
 

 

süti beállítások módosítása