Tegnap korán keltem, mentem vizsgázni. Úgy emlékeztem 10-re, de mint kiderült, 12-re kellett volna mennem. A tanár rendes volt, engedte megírni mégis, és nagyon jól sikerült.
Viktort fel is hívtam egyből vizsga után, hogy felmenjek hozzá bandázni, de ő azt mondta, hogy próbálni fognak, és menjek le velük. Volt kis malőr ezzel kapcsolatban, mert Sudge fennmaradt a vonaton (nem nyílt ki az ajtó...köszönjük MÁV), úgyhogy mégiscsak felmentem dumálni hozzájuk, előtte még Sipihez is beugrottunk.
Jött a telefon, hogy Sudge már nemsokára odaér Viktorékhoz, úgyhogy elindultunk. Gyula később jött, addig elnyomták a srácok basszer nélkül a számokat a kedvemért.
Most voltam először a próbahelyen, nagyon jó hangulata van annak a kis pincének. Elképzeltem, ahogy ott nyomja a Kevés. Most jön még egy banda, akik onnan törnek a világhírnévre :)) !
A banda neve Grow up, fuck it up! egyébként, és nagyon fasza, thrash-es hardcoret nyomnak. Abban a hardcore-történelmi momentumban voltam szerencsés részt venni, hogy a szemem előtt vették fel a demojukat. Érdemes lesz odafigyelni a bandára, potenciális atombomba! Viktor hangja csak úgy hasít, és a próba alatt végig meg sem állt, mint egy ketrecbezárt állat, fel alá járkált, ugrált, úgy, hogy más bandák frontemberei koncerten sem őrülnek meg ennyire.

Tessék megnézni a myspace oldalukat:

www.myspace.com/growupfuckitup

Illetve itt az egész demo, töltsétek le:

http://data.hu/get/1060914/grow_up_fuck_it_up_-_demo_2009.zip

A próbáról hazamentem, kajáltam, aztán átmentem Tomihoz, megnéztük a RocknRolla-t és a Yes Man-t, palacsintát zabáltunk. Megbeszéltük, hogy hazamegyek, 8-ra meg megyek vissza hozzá, és megyünk a koncertre.
Így is lett, fél 9-re értünk a kocsmába, ahol titkos koncert volt, csak a beavatottak tudtak róla. Milyen elitista egy dolog már? :)) Éppen ezért nem tudtam semmi pontos infot azon kívül hogy játszik a Streets Of Arrabona.
Mikor odaértünk, már tele volt a hely, és a Dealer Bt játszott épp egy Dekadens feldolgozást, Sallay kezében volt a mikrofon, gondolom elvette az énekestől, viszont a szöveget a refrénen kívül nem tudta. Vicces volt.
Mint kiderült, pontban hétkor kezdődött a buli, és a PFA játszott először. Nagyon sajnáltam ezt, sosem láttam még őket, de szeretném már, mert a myspace oldaluk alapján elég király zenét nyomnak.
A Streets Of Arrabona jött, nyomtak egy jó hangulatú koncertet. Nem nagyon csípem az ilyesmi zenét, de nem is én vagyok a célközönség.
Megkérdeztem pár bennfentest, hogy lesz kibontva a fal, azt a választ kaptam, hogy meg lesz hosszabbítva a terem. Namármost, a probléma csak az, hogy a terem elég keskeny, 10 ember fér el egymás mellé állítva faltól falig kb. Nem ártana szélesíteni is, dehát erre nem tudom mennyire van lehetőség. Mindenesetre jobb, mint a semmi, meglátjuk hogy alakul a helyzet koncerthelyszín-fronton, de számomra ez csak kényszer-megoldásnak tűnik. Kíváncsi vagyok a Duna-terem milyen lesz, mennyire lesz alkalmas bulik tekintetében.
A koncert után hamar le is léptem, mert egyáltalán nincs szellőzés a helyen, sem légkondi, sem ablak, volt viszont vastag füstfüggöny, durván csípte már a szemem. Annak ellenére, hogy nagyon sok haverom lenn volt, emiatt a nem elhanyagolható tényállás miatt inkább húztam haza, és aludtam végre egy jót.

Hát most van.

Slapshot 1989-ből, szülővárosuk Rat klubjában. What's at stake, Dealing with pennies, No friend of mine.

Ezzel a király videóval szeretnék boldog új évet kívánni mindenkinek, aki olvassa a blogot!

A szabályok nagyon egyszerűek. Írd fel a számokat 40-től 1-ig egy papírra csökkenő sorrendben. A videón képeket fogsz látni az éppen zenélő bandáról, írd le a zenekar nevét (rutinosabbak a szám címét is írják oda, vagy zene nélkül csinálják a tesztet)!
A klip végén felsorolják a bandákat sorszámmal, és dalcímmel, hogy le tudd ellenőrizni, mennyi az annyi.
A 2-eshez minimum 60% kell!
 

Két héttel a kislemez megjelenése előtt, 1983-ban járunk, amikor is egy többkamerás felvétellel rögzítik a Negative Approach koncertjét szülővárosukban. Ekkor már túlvannak egy turnén is, de még akkor is elég nagy ritkaságnak számított ez egy olyan zenekarnál, akiknek még nem is volt hanganyaguk. Kegyetlen jó szettet nyomnak.
Egy kis interjúval indul az egész, de a reklámok is érdekesek.