Ahogy mentem ebédelni, és befordultam a Múzeum körútra, egy lány tekert biciklivel a járdán, amit egy öreg bácsi egyáltalán nem vett jó néven. Az utcán felújítás van, szedik fel a betont, és a vezetékeket cserélik, ezért egy ilyen fából készült kis "híd" van letéve a földre, hogy át tudjanak menni az emberek a lövészárkon. Ismeritek. Na ott állt a bácsi (elállta a lány útját), és elkezdte osztani, hogy a bicikli az úttestre való, nem a járdára. Megjegyezném, hogy a csaj nem száguldozott, sőt, odafigyelve tekert a járdán, mert a Múzeum körúton is felújítások vannak két sávban, gépek dolgoznak és tépik fel a betont ott is, szóval ott kocsik is alig férnek el.

Nem álltam meg hallgatni a balhét, mentem tovább, nyugtázva, hogy faszikám nincs tisztában azzal, milyen veszélyes lenne az úttesten tekerni.

5 méter után látom, hogy egy betört szélvédőjű kocsi áll az úttesten, körülötte helyszínelő rendőrök, kameramanok a TV-től, és egy összetört bicikli.

Ebéd után. Megyek vissza az irodába a hatalmas papírtornyaim közé, a Rákóczin jön velem szembe egy 40-es férfi. Az arcán olyan életunt kifejezéssel, hogy az sem hiszem, hogy változtatott volna a kedélyállapotán, ha Selma Blair szárazna szopta volna ott helyben. A pólóján a felirat: ATTITUDE IS EVERYTHING. Önkéntelenül pofánröhögtem.