A régi Marco Polo új néven volt a helyszín. Pontosan érkeztünk 8-ra, mindenki az utcán ácsorgott, mert benn olyan meleg volt.

A bejáratnál kaptam egy ingyenes fanzine-t, aminek címe sincs. Kérdeztem a srácot, hogy ki csinálja, mire azt mondta: Valami lány. Később annyit sikerült kiderítenem, hogy Áginak hívják. A fanzine Seattle-ben készült, angol nyelven, és elég jónak tűnik első ránézésre, nem volt időm elolvasni.

Volt elég sok idő dumálgatni a koncert előtt. Aztán kezdett az Unheard Call.

A 90-es évek new school hardcore-ját játszák, kb ez a New Age féle vonal. Most láttam őket először, és tetszett, amit csinálnak. Meg is vettem a cd-jüket a buli után.

Utánuk jött a Don't Say A Word, beálltak egy NA feldolgozással, két számot néztem meg, aztán inkább az utcán beszélgettem, annyira meleg volt lenn.

A Common Cause énekesének nem volt hangja, és közölte, hogy nem fognak sok számot játszani emiatt. WTF?! Tényleg nem is játszottak sokat, max 10-et. A címben szereplő számot pl. nem is. De volt DYS meg YOT feldolgozás, az új lemezről is játszottak pár számot. Mozgás -a meleg miatt is gondolom- egyik bandára sem volt.

Így csütörtök estére kellemes kikapcsolódás volt, de semmi extra. Többet vártam a norvégoktól, az az igazság. A változatosság kedvéért nem cigiszagúan, hanem kajaszagúan jöttem haza egy koncertről.