Tegnap vettem egy adidas superstart, pusztán azért, mert olcsó volt. 9.000 Ft volt. Tudtam, hogy nincs rá szükségem, és mégis megvettem, mert tisztában voltam azzal, hogy a rendes ára 20.000 körül van.
Hazamentem, átfűztem, és betettem a szekrénybe, ahol még hónapokig fog porosodni.
Végiggondoltam, hogy hány cipőm van. Nike airmax ltd, vans oldskool, egy téli oakley(amit szintén hasonló körülmények között vettem), és egy adidas futócipő. Ezek közül a futócipő van a legszarabb állapotban, de még biztos ki fog bírni egy évet. Az airmaxem sarka már eléggé el van kopva, mert minden nap hordom, amúgy semmi baja nem lenne. Az Oakley-t pedig csak októbertől márciusig hordtam.

A szekrényben volt még egy cipőm, amit azért nem dobtam csak ki, mert koncertekre jártam benne. Criss Cross a márkája, és azért vettem meg anno, mert egy szép X-ekkel volt díszítve. Ez is elég szar állapotban volt, lejött az orra, és a talpa is szét volt már kopva nagyon.
Gondoltam egyet, és kikészítettem az előszobába.
Reggel, mikor melóba mentem, odaadtam egy csövinek. Megkérdeztem, hogy szüksége van-e egy pár cipőre. Megkérdezte a méretét, és amikor megmondtam, azt mondta jó lesz, köszöni. Elég szarul éreztem magam emiatt, mert szarabb állapotban volt, mint ami rajta volt. Nem volt ez sem hordhatatlan, csak lestrapált.
Úgy vettem ki, hogy a fickó örült neki. Kicsit jobban is éreztem magam utána.

Persze most 10-éig 4000 Ft-ból kell gazdálkodnom. Okos gyerek vagyok, mi?