Vasárnap Bécsben játszott az SNFU. Nagy kedvencem a banda, de senki nem szereti az ismeretségi körömből (= a haverjaim szar arcok). A punk portálon kerestem és találtam útitársakat, az utolsó pillanatra viszont Szatival ketten maradtunk.
Még sosem találkoztunk, csak a képeit ismertem, de azt tudtam róla, hogy nagy SNFU fan. Na ezért király ez a punk rock, összehozott minket ez a kis túra, az eredmény egy felejthetetlen koncertélmény és egy új barátság.
Győrben találkoztunk Szatival a vasútállomáson, és az euroregio vonattal mentünk Bécsbe. Az úton odafelé kibeszéltük az egész magyar punk színteret, tapasztalatokat cseréltünk a szülővárosunk zenei helyzetéről stb. Hamar el is ment az a két óra. Közben azért bámultam ki az ablakon, és folyamatosan fogva tartott az érzés, hogy igen, már Nyugaton vagyunk...
Előre le volt zsírozva Kócossal, hogy aludhatunk nála az EKH-ban, ki is jött elénk az állomásra. Egy megállót mentünk a villamossal, és már ott is voltunk a foglaltházban. Nagyon illusztris épület, tele jobbnál jobb graffitikkel. Akárhol voltam, mindig a falat bámultam, és mindig felfedeztem valami újat, valami vicceset vagy szépet. Kegyetlen jó volt pl. a "never mind the dogs, beware of the squatters" festmény, ami este UV fényben világít.
A foglaltház 3 szintes, elég nagy építmény. Nagyon jól felszerelt, minden van, ami csak kellhet. Kultúrált, de tényleg. A tetőtéren még egy edzőterem is van mindenfélékkel, szobabiciklikkel, box zsákokkal, fekvenyomó pad is van, és most építenek egy falmászót.
Kócos szobája is tök király volt, a kígyóit is megcsodáltam.
Dumáltunk egy csomót, a betervezett városnézést viszont inkább elnapoltuk.
Kóci este ment BP-re tetováltatni, az arena mellől indult a busza, úgyhogy elmentünk vele. Korán értünk oda a helyre, és én végig abban a hitben voltam, hogy a nagyteremben lesz a koncert. Meg is próbáltunk bejutni, de persze zárva volt minden ajtó. Benéztünk a kisterembe, de senki nem volt ott (látszólag) úgyhogy már épp indultunk volna a Gasometerbe csavarogni egyet, mikor is Chi Pig toppant elénk egy szőrmekucsmában, amin két nagy fül volt. Mint elmondta, ő egy Ewok.
Köszöntöttem illedelmesen, kezet fogtunk, bemutatkoztunk. Megkérdezte, hogy az előzenekarból vagyunk-e. Amikor megtudta, hogy Magyarországról jöttünk, nagyon megörült, és megköszönte.
Beinvitált minket a kisterembe, ahol a banda többi tagja múlatta az időt. Bemutatott minket, és elmondta, hogy honnan jöttünk. Shane, a dobos a bal lábát jegelte épp, ugyanis rávert egy kalapáccsal az indulás előtt valami építkezésen melózás közben. Pechjére a repülőn a stewardess rátolta a kocsit pont arra a bokájára, úgyhogy totál feldagadt neki, nem is tudott ráállni, egy partvisnyéllel botorkált mankó gyanánt. Ennek ellenére nem voltak rossz sejtéseim a koncertet illetően, úgyis csak a bal lába...Később bebizonyosodott, hogy tényleg nem volt semmi ok rémeket látni, a Drunk on a bike-kal álltak be, és bizony nagyon feszes volt a banda, az egész totál egyben volt, és a megszólalás sem hagyott maga után kívánnivalót. A keverőpultos faszi még betette az új Guns and Roses lemezt, ott ültünk Chi-vel, és elkezdte fikázni, hogy mekkora szar :)) Beszélgettünk vele egy csomó érdekes dologról. Mesélte, hogy alvászavara van, és napi két órát tud csak aludni. Azt mondtam neki, hogy írhatna erről egy dalt, amire azt felelte, hogy egy csomó dal úgy született meg, hogy megálmodta őket. Vezet egy "álmosnaplót", ami ott van az ágya mellett, és mindig leírja benne, amit álmodott. Egy csomó dalszöveg így született, de álmodott már meg rajzokat, festményeket is így. Azt mondta, nagyon színes dolgokat szokott álmodni, és úgy tudja, hogy sokan csak fekete-fehérben álmodnak. Kikérdeztem még a régi időkről, hogy turnéztak az Insted-del, aztán mesélt pár dolgot a többi orange county bandáról, akikkel még játszottak, Uniform Choice, Doggy Style, stb.
Az előzenekar a seven sioux volt, akik állítólag 20 évvel ezelőtt is játszottak már az SNFU-val. Élőben nem volt rossz, de engem ekkorra már csak az SNFU érdekelt. Közben Chi-t figyeltük, az ember egy legenda. Mindig csinált valami vicceset, odament mindenkihez dumálni, vagy csak cseszegetni. Kipakolt a merch pultos srác is, egy nálam magasabb, testes skinhead gyerek, 93-as Bad Religion turnépólóban, és Minor Threat kapucnisban, feltűrt farmerben és acélbetéstes bakancsban volt. Itthon nem egy szokványos látvány ez az összeállítás, nem értem miért.
Chi odament a pulthoz, és alkoholos filccel ráírta, hogy "Buy, or Chi dies!" Nyilvánvaló volt, hogy van benne egy nagy adag önirónia és igazság is...Volt még egy hasonló elszólása is az este, miszerint neki nincsenek barátai.
Szati és én is vettünk egy egy pólót, és egy felvarrót, mielőtt elfogyott volna. A felvarró már tegnap óta itt figyel a kabátomon. Király.
Végre elkezdődött a koncert. Elég sokan eljöttek, dugig volt a kisterem. Az első sort be is támadtuk. Chi egy szatyornyi maszkott hozott magával. Disznó, csirke, szörnyek, minden volt.
Bele is hasítottak az első számba, azt hiszem a rusty rake volt az. Összeírtam az albumok segítségével, időrendben a játszott számokat, egy hatalmas best of set volt. (Nem ez volt a sorrend)
she's not on the menu
joyride
seein life through the bottom of the bottle
cannibal café (ráadás)
misfortune
gravedigger (ráadás)
loser at life/loser at death
this is the end
devil's voice
where's my legs
black cloud
i forget
time to buy a futon
the great mind ereaser
painful reminder
rusty rake
better place
big thumbs
drunk on a bike
stepstranger
you make me thick
better than Eddie Vedder
don't have the cow
fate
questions questions questions
cockatoo quill
cheap transistor radio
head smashed buffalo jump inn
Mint látható, minden lemezről szemezgettek, sok volt a korai gyöngyszem. Pár szám kimaradt, amit hallani szerettem volna, de tekintettel arra, hogy kb nincs olyan számuk, amit nem hallottam volna szívesen, ez az elég hosszú, több, mint másfél órás set is elégnek kell hogy legyen mindenkinek.
Nem nagyon pihentek a számok között, Chi viszont végig ontotta magából a poénokat. Ismét megköszönte, hogy eljöttünk, és megtapsoltatott minket. Folyamatosan énekeltetette velünk a szövegeket, pacsizott, meg cseszegetett mindenkit. Király volt, jó frontember.
Ken egy SG-n játszott, amin kb a set felénél elszakított egy húrt. Ennek örültem, mert láttam, hogy be van készítve egy gyönyörű Gibson Les Paul is. (ezt később neki is elmondtam). Kurva jól szólt az a gitár, libabőröztem. Nagyon elégedett voltam a koncert végére, a This is the end volt a záró szám. Utána még elnyomtak két közönségkedvencet, és még játszottak volna, de többet már nem tudtak.
Shane-t úgy kellett kisegíteni a dobok mögül, meg letámogatni a színpadról, egyáltalán nem bírt ráállni már a bal lábára. Respekt.
Chi megígérte Szatinak, hogy rajzol majd valamit neki, úgyhogy ottmaradtunk bandázni a zenekarral. Nagyon vicces figurák voltak, végigröhögtük az egész estét. Dennis, a basszeros egyfolytában kínai akcentussal mondogatott mindenféle faszságot, pl. I tell you now, it pork, no meat! és hasonlók. Chi valahogy elkeveredett, és jó sokáig nem is láttuk, senki nem tudta hol lehet. Nem is volt baj, tök jól összehaverkodtunk a többiekkel ezalatt.
Amikor végre előkerült, már záróra volt, ki akartak paterolni minket. Felinvitáltak magukhoz a szobába, ahol alszanak, hogy ott folytatjuk a party-t, és majd ott rajzolhat Chi is. Naná, hogy mentünk!
A "lakásban" 3 db háromemeletes ágy volt, és minden helyiség a wc-től a konyháig tele volt zenekaros graffitikkel. Minden banda, aki ott aludt felírt valamit a falra. Volt mit olvasni. CIV <3 GB, Slumlords, I Rise, Go it alone, stb stb, sorolhatnám még hajnalig, kb mindenki aki az elmúlt 10 évben megfordult errefelé. A legnagyobb poénok Rick Ta Life feliratai voltak. Fenn volt egy pár helyen a neve, valakik meg melléírták, hogy "on a horse" :))
Egy SNFU '09 is fenn volt az egyik ágyon, amit Chi nagyon rossz néven vett, mindenesetre nem derült ki, hogy ki volt a tettes.
A ráadás számok rövidségét firtatva megbeszélték, hogy az Eric's had a bad day-t betanulják holnap úton a következő állomás felé.
Szati mondta jól, olyan volt az egész, mint egy osztálykirándulás. Marhult és persze kapta is az ívet mindenki mindenkitől. Kurva jó hangulat volt. Ilyet csak a saját bandám turnéja alatt éltem át, fura volt tulajdonképpen totál idegenekkel ilyen jól kijönni. Chi komótosan rajzolgatni kezdett, aztán egyszer csak bealudt. Nagyon durva volt, ült ott a székben, kezében a füzet és a toll, horkolt, és nyitott szemmel aludt. Shane felébresztette, befejezte a rajzot, aztán jobbnak láttuk lelépni, mert már 4 óra volt, és mindenki fáradt volt. Elköszöntünk, és elindultunk az éjszakába.
Szati rajza egy füzetben volt, és mielőtt átmásztunk volna az Arena bejáratán (már zárva volt a kapu), akkor vette észre, hogy vannak benne fontos iratok, póló elszámolások, miegyéb, úgyhogy visszafordult és az ablaktörlő alá rakta őket.
Két órába telt, amíg eljutottunk az EKH-ba, de még mindig az élmény hatása alatt voltunk, és csak az estéről tudtunk beszélgetni. Először rossz irányba mentünk, aztán félretájékoztattak minket, de végül sikerült eljutnunk a foglaltházba. Megkönnyítette a dolgunkat mondjuk, hogy már járt az első metró, szóval nem kellett éjszakai busszal szarakodni, és hogy nagyon jó a tömegközlekedése Bécsnek. Természetesen végig blicceltünk. 6-kor már aludtunk is, mint a bunda.
10-kor keltünk, gyors mosakodás, aztán elindultunk. A Billában vettünk nagyon finom zsemlét és snack kolbászt, be is kajáltunk rendesen. A vonat 12.40-kor indult, úgyhogy kényelmesen odaértünk az állomásra. Az úton hazafelé a kimerültségtől, és talán attól, hogy még mindig az élmények hatása alatt voltunk, nem is nagyon beszélgettünk már. Aludtunk egy keveset, aztán Győrben elbúcsúztunk egymástól, Szatira még egy hosszú út várt Szegedig...
Felejthetetlen volt ez a buli, azt hiszem, sokáig nem fogja tudni überelni semmi sem.
