Az elmúlt két hónapban olyan dolgok történtek meg velem, amikből több kötet regényt lehetne írni. Sok humoros, néhány szomorú, és jópár depresszív élményben volt részem, amiket napló hiányában nem írtam le sehova. A hétvégi események hatására (amelyekről utólag már nem szeretnék írni) határoztam el, hogy blogot indítok, amolyan szabad stílusban, főként azért, mert itt a melóban az a pár kósza félóra értelmesebben telik, ha írok, mintha tetris-eznék. Azok, akik irodában dolgoznak, biztos tudják, mire gondolok. Amikor már megnéztél minden weboldalt, ami érdekel (és nincs letiltva), nem tudsz mit kezdeni magaddal, csak bambulsz bele a világba, ugyan szeretnél tanulni, vagy olvasni, de a többiek traccspartyjától nem tudsz odafigyelni, és akkor jön a malmozás. Kurva nagy problémáim vannak ugye? Hát ja. De ennek köszönhetően fogtok tudni olvasni itt mindenféle jót. Az a szerencsétek, hogy nincs közvetlen főnököm, és a munkámat saját magam oszthatom be, tehát ha jól gazdálkodom az időmmel, akkor jut mindenre. Az én szerencsém pedig az, hogy egész nap tudom hallgatni az mp3 lejátszómat.

Tervezek koncertélményeket és lemezismertetőket is feltenni ide, de mindent kötetlenül. Valószínű több lesz itt a személyes írás, illetve elmélkedés. Olyasmire kell számítani, mint megboldogult fanzinem vala. A leírásban összefoglaltam röviden, hogy mik az irányvonalak, próbálom majd tartani magam hozzá.

Szeretnék hétköznapi dolgokról nem nagyon írni, csak azért, hogy legyen itt valami. Ez elég jó bevezetőnek?

INDULJON A BANZAI BASSZÁTOK MEG!!!